Megnéztük a harmadik hajót is, mert azt reméltük, hogy így majd könnyebb lesz választani, ha többet láttunk. De hát persze nem így lett. Ez a hajó ugyanis sokkal drágább, mint amennyit szeretnénk költeni, viszont őrületesen szép. A fedélzeten teljesen úgy éreztem magam, mint a Titanicon, baromira elegáns kialakítása, letisztult dekoráció és hasonlók. Szóval tényleg totál el voltam bűvölve. Ráadásul ez nem egy állóhajó, szóval sok-sok pénzért még másfél óra kihajózást is lehet kérni a csomagban.... Szóval tényleg le voltam nyűgözve... utána pedig sokkolva az áraktól.

Mert bizony, ha félmilliónál nem szeretnénk többet költeni a vendéglátásra és a hajóra, akkor ez nem a mi helyünk. Itt ugyanis nyilván szeretnénk kérni a kihajózást, ami alsó hangon is 190e+Áfa forint. Plusz mivel csak 30-an lennénk, ezért a hajóbérlésért is kellene fizetnünk +150e+Áfa. Szóval itt már nagyjából tartunk is félmilliónál és akkor még se kaja, se pia. Ami egyébként 30 főre itt nem lenne vészesebb, mint az első esetben, viszont az egyéb költségek rendesen megdobnák a keretet a csillagos ég felé.

Ami még e megoldás ellen szól, az pedig a méret. Ez a hajó 400 embert képes maximálisan befogadni, a felső terem, ahol a lagzi lenne, az is legalább 100-at, így 30 ember szépen elveszhet a térben. És lehetne választani olyan kedvezményt, hogy 50 főt hívunk meg és akkor ingyen van a hajóbérlés, viszont Olivérrel szinte azonnal rávágtuk, hogy nem akarunk 50 főt, mert azzal már az egész esküvőnek egy más hangulata lenne, mi pedig inkább a meghitt, családias eseményhez ragaszkodnánk.

Szóval van egy pompás tér, szuper extrákkal és (nekünk) jó drágán, kapásból rámondanám, hogy igen ezt akarom, de azért ezt még tényleg alaposan át kell gondolni, ki kell minden lehetőséget kalkulálni...

A többi ajánlatról pedig úgy döntöttünk, hogy nem nézzük meg, mert már így is elég sok szempont bejött a képbe, amelyek sunyi módon egészen megbolondították a képet.