Ez a kezdés. Nem csak a blogé, hanem egy új életé is, hiszen a Szerelmemmel arra készülünk, hogy örökre összekössük az életünket. És habár eddig még semmi konkrét nincs, egyelőre csak annyit tudunk, hogy "majd valamikor ősszel, amikor még jó az idő". Azonban egyre inkább rá kell döbbennünk arra, hogy a Nagy Nap, amiről eddig úgy gondoltuk, hogy valahol a bizonytalan és távoli jövőben lebeg, megállíthatatlanul közeledik, nekünk pedig még mindig csak gondolataink vannak az esküvőről. Közben ahogy itt állunk a februárban már több helyről is elértek minket a rémhírek, hogy egy esküvőt, legyen az bármilyen kicsi, legalább egy évvel korábban el kell kezdeni szervezni. Ha ez tényleg így van, akkor mi már a lánykéréskor, tavaly novemberben is késésben voltunk, az pedig, hogy februárban kezdjünk el szervezni egy szeptemberi-októberi esküvőt, egyenesen lehetetlen küldetésnek tűnik.
Azonban én nem gondolom, hogy ne lehetne rövid idő alatt szuper lakodalmat szervezni, pláne úgy, hogy nem nagyok az igényeink, úgy gondoljuk ugyanis, hogy egy kis és meghitt esküvő sokkal őszintébb és hitelesebb lehet. Nem akarunk fennhéjázást. Nem szeretnénk az összes megspórolt pénzüket erre az egyetlen napra költeni, hiszen úgy tervezzük, hogy még az ezt követő 60-80 évben is szükségünk lesz néhány ezresre a "boldogan éltek, amíg meg nem haltak..."-vég beteljesítéséhez.
Ezt felismerve a január azzal telt, hogy átgondoljuk, hogy melyek is azok a dolgok, amelyeket ki lehet hagyni, illetve amiket lehet spórolni... Eleinte például baromira vágytam arra, hogy legyen templomi szertartás, illetve, hogy az a Bazilikában legyen, hogy ki legyen mondva, hogy "Isten szent színe előtt fogadom...". Ráadásul egyébként ez nem is emésztett volna fel olyan hatalmas költségeket, mert ott is csak a stóladíjat kell kifizetni, ami mindössze 30.000 forint, azonban az ilyen pár tízezrekből a végén komoly összeg is összegyűlhet akár. Sőt egyikőnk sem gyakorol semmiféle vallást, Olivér még meg sincs keresztelve, ezért lehet, hogy kicsit képmuttásnak is tűnt volna a templomi esküvő. Meg úgysem Istennek, hanem Olivérnek kell megfogadnom, hogy "jóban, rosszban, egészségben, betegségben, amíg a halál el nem...."
Szóval lazák leszünk és csak a legszükségesebbre korlátozzuk a szervezést. Egyszerű és kicsi szertartást szeretnénk, ami tényleg nem a feszengésről, a minden-a-helyén-van? kérdésekről és a vitákról szól, hanem valóban arról, hogy jól érezzük magunkat azon a napon és, hogy egymásnak örök hűséget fogadva vágjunk bele a házasélet szépségeibe.
A blogon igyekszem pontosan dokumentálni a szervezés minden lépését, hogy bebizonyítsam, hogy rövid idő alatt és olcsón is meg lehet szervezni álmaink esküvőjét. Legyen ez tehát a kezdés, utána pedig kiderül, hogy szeptemberig meddig jutunk.
